Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                                   Kedves olvasók! 

   A motorozásról az emberek egy részének elsőként a veszély jut az eszükbe, ám másoknak az izgalom, a kihívás és az új helyek feltárását jelenti, ahol új élményekre tehetnek szert. Általában a kisgyerekeknél, mint hóbort jelenik meg, de aztán később, mikor felnőnek, ki mint hobbit mások, mint sportot űznek tovább. Igaz, mint hobbi nem a legolcsóbb, de aki egyszer rákap az ízére az nem is hagyja abba addig, amíg az egészségi állapota és más körülmények engedik ezt és, mint úgy fogalmazva „sportág” korhatár nélkül, tizen éves kortól idősebb korig űzhető foglaltság. A motorozásnak van több stílusa is, s ezek lehetnek veszélyesek, vagy kevésbé veszélyesek is. Ezek a veszélyek miatt jobb mindig odafigyelni s a védő felszereléseket hordani. Ilyenek például: sisak, szemüveg és más védőfelszerelés, igaz van olyan eset is hogy ezek hiába vannak, de mint szoktam mondani „jobb félni, mint megijedni”, de jobb, ha ilyen nem fordul elő, de kisebb eleséseknél is akár sok védelmet nyújthatnak, mert a legkisebb bajból keletkezhet a legnagyobb, s oda kell ezért figyelni, hogy feleslegesen ne történjen baj. A fiataloknál sokszor előfordul, hogy nem fogadják meg a tanácsokat az öregebbektől, és csak a saját tapasztalataikból tanulnak. Ezt saját tapasztalatomból is tudom. Számomra is csak hóbortként kezdődött, de később hobbivá vált, és én is a hibákból tanultam, de van, mikor ez már késő. Kezdetben kismotorral motoroztam, de idővel lecseréltem nagyobbra, s ma már egy 600-as motorral motorozok. Számomra ez az a kategória, ami nem is túl nagy, de nem is kicsi, s kismotorral megtanultam, hogy nagyképűnek lenni nem szabad, mert ilyenkor mindig valami baj történik.  

 

                                                                                                 (Boráros Jácint)

 Hozzászólásotokat kérem küldjék el a következő címre: gilerarc600@citromail.hu Köszömöm.